Művész, tervező, tanár, előadó
Modern falikárpitok – Fine art – Textil tervezés
Az ARTS ANTIQUES AUCTIONS folyóiratban megjelent cikk a Léon-Louis SOSSET'96 Díj átadása alkalmával
Milyen technikai megoldásokat használ textilművészetének kifejezésére?
A munkám hosszú szövési tapasztalaton, gyakorlaton alapszik, amit a felszín és a forma közötti kapcsolat kísérlete követett. Az évek folyamán egy új technikával kísérleteztem, amely lehetővé teszi számomra, hogy a végtelenségig variáljam a szövött felületeket lekerekített vagy szögletes formában. Ezáltal a felvetőszálakkal képzett párhuzamos vonalak is irányt változtatnak és így új felületek képződnek. Ezeknek a különböző felületeknek megváltozik a színhatása a fény visszaverődése által. Annyira izgalmas a szerkezet és a fény közötti kapcsolat, hogy az anyag felülete a munkám fő témájává érlelődött.
Egy teljes leegyszerűsítést érzek munkájában, meg tudná magyarázni?
« Egy kép többet ér mint száz szó » mondja a zen mondás, és úgy vélem, hogy a technika tökéletes ismerete egyszerűséget igényel. Úgy érzem, hogy a munkám egy belső csend külső formába öntése. Számomra egy egyszerű forma az őt körülvevő térrel összehangolva, a csend hangját, a harmóniát és a nyugalmat sugározza. Nincs kettősség vagy konfliktus az elemek között. Minél tömörebb a tartalom, annál intenzívebb a vele kapcsolatos érzelem. Annyira egyértelmű, világos az üzenete, hogy a magyarázat csak meghamisítja azt. A szemlélődés helyett részvételre hívja a nézőt.
A munkáját nézve a zen kertek jutnak eszembe …
Örülök, hogy ezt említette. A párhuzamos vonalak valóban megtalálhatók a zen kőkertekben. Van valami gyengéd érzésem ezekkel a zen kertekkel kapcsolatban, amik egyfajta nyugalmat, csendet, harmóniát idéznek fel. Ez a lineáris kifejezés, a párhuzamos vonalak irányváltoztatása a szövésben, a kísérletezéseim eredménye. Nem azzal a céllal hoztam létre, hogy valamire hasonlítson. Azonban ha úgy látja a zen kertet mint egy művészi kifejezés eszközét - egyszerűséget, tiszteletet a látszat mögött, vagy egy olyan világ tisztaságát, amelybe az ember beletartozik, de nem dominálja azt - ezzel teljesen egyetértek.
Ez a típusú munka elvezeti önt egyfajta beavatás felé?
A szövés gyakran kapcsolódik rítusokhoz és szertartásokhoz számos civilizációban. A lineáris, vízszintes, ritmikus gesztus, egyfajta írásforma. Ez a meghitt pillanat a csendben, személyes kapcsolat az anyaggal, ami fokozatosan testet ölt a mozdulataim által. Úgy érzem ez egyfajta aktív meditáció, ami az energiákat egyensúlyba hozza. Ez a fajta munka egy kezdet és vég nélküli örökös mozgás: minden egyes sor a következőt szüli, nemcsak lineárisan alakul, hanem beleivódik mélyen az anyagba. Lemerülök a szövött felület mélyére, a szívverésem, a lélegzetem egybeolvad a monoton, ritmikus mozdulatokkal, melyek szorosan kapcsolódnak a folyó idővel. A jövő, a múlt illúzióvá válik, csak a végtelenbe futó jelen az örök valóság. Ez egy időtlen béke és magány érzése, egy hosszú utazás boldogsága, és az igazi cél maga az utazás.